Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
No, hát úgy van az, komám, hogy a ház nem attól lesz derék, hogy aranyból van a kilincs, hanem attól, hogy ember eszivel rakják össze. Mikor nekiállsz a lakásnak, ne a pénztárcádat nyisd nagyobbra, hanem a szemedet. Egy rendes színvilág többet ér, mint száz drága csempe. Ha a szobákban visszaköszön ugyanaz a pár árnyalat, mindjárt egybeáll az egész, s még a kisebb tér is tágasabbnak látszik, mintha hegyoldalt bontottál volna mögé.
Aztán ne akarj minden sarkon csodát. Elég egy erős darab, egy rendes kanapé vagy cifra lámpa, ami odavonzza a tekintetet. A többi hadd maradjon csendesebb, mint a frissen rakott fal habarcs nélkül: attól lesz tartása az egésznek. Az arányokra is ügyelj, mert hiába drága a bútor, ha nem fér meg a szobában, csak útban lesz, mint nagy kő a keskeny ösvényen.
A fürdőszobánál meg különösen igaz: ott ne a cifra számítson, hanem hogy bírja a vizet meg az időt. Egy jó burkolat, ami nem reped meg hamar, többet ér, mint tíz olcsó csillogás. De a díszt nem kell túlzásba vinni, egy-egy törölköző, szőnyeg, lámpa elég, hogy emberi melege legyen.
S ne bonts le mindent rögtön. Rétegezz, ahogy a kőműves rakja a falat: szőnyeg a padlóra, párna a kanapéra, fény a sarokba. Így lesz a házból otthon, nem nagy pénzből, hanem józan gondolatból.